A mozgásszervi rehabilitáció területén az 1990-es évektől fogva használnak gyógytornáztató robotokat féloldali bénult betegek – főleg stroke utáni – gyógytornáztatásának a segítésére. A gyógytornáztató robotok kutatási területének negyedszázadnyi történelme ellenére a legjelentősebb klinikai eredmény még továbbra is várat magára. Annak igazolása hiányzik, hogy a robotokkal végzett gyógytorna (statisztikai szignifikanciát tekintve) hatékonyabb-e a kézzel végzett gyógytornáztatásnál.
Magyarországon a kutatások ezen a területen 2000 óta a REHAROB Gyógytornáztató Berendezés körül összpontosulnak. Az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (OORI) és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) kutatói lépésről lépésre fejlesztették a rendszert, amely most már kész a várt tudományos áttörés megvalósítására. Az evidencia alapú, robotokkal segített gyógytornáztatás területén a siker kulcsa a megfelelő metodológiai keveréken alapul, amely tartalmaz valós objektumokkal végzett Mindennapi Tevékenység Gyakorlatokat (ADL - Actitivities of daily Living), valamint fokozza a neuroplaszticitást a terápia ciklusok során alkalmazott extrém admittancia beállítások segítségével.