Magyar Pszichiátriai Társaság Oláh Gusztáv életműdíj 2015.

A Magyar Pszichiátriai Társaság legmagasabb kitüntetése az Oláh Gusztávról elnevezett életmű díj.
Minden évben az(ok) kaphatják, akik a pszichiátria terén kiemelkedő munkásságot mutatnak fel és a Társaság életében jelentős szerepet játszottak.

Örömmel jelezzük, hogy az MPT szegedi Vándorgyűlésén 2015.januárban a megtisztelő díjat Harmatta János kapta.

Magyar Pszichiátriai Társaság Oláh Gusztáv életműdíj 2015.                  

Harmatta János köszöntése

Tisztelt Kollégák! Kedves János!

Az ünnepelt a Magyar Pszichiátriai Társaság alapító tagja, 1994-2006-ig főtitkára,
2008-2010-ig elnöke, majd tiszteletbeli elnöke.  
Az életműdíj elnyerése szólhat egy szakmai pálya ívéről a kezdettől a záróakkordig.
Nálad nem erről szól, hisz ez a nap szakmai munkásságodban csupán egy állomás. Orvos-
egyetemi tanulmányaidat követték a széles ismeretanyagot nyújtó neurológia, pszichiátria, pszichoterápia szakvizsga szintű követelményei, majd a szociológiai stúdium egyetemi
szintű elsajátítása. Így érthető, hogy a kezdettől a Tündérhegyig széles palettát tükröz betöl-tött munkaköreid sajátossága.
Érdeklődésed egyre inkább a pszichoterápia minőségi oktatásának szervezése felé fordult. Az érzelmi és szakmai fókusz számodra a Tündérhegy lett. Tündérhegy 30 év óta a pszichoterápiás képzés egyik fellegvára, minden szakmai részletre figyelmet fordítva töret-
lenül tartja a színvonalat, mind az oktatók személyét, mind az oktatott anyagot illetően.
Oroszlánrészed volt a pszichoterápia szakorvosi szintre történő elfogadtatásában, s e szakvizsga egyenrangú elismertségében a pszichológusokat illetően is.  Diplomáciádnak
köszönhetően a pszichoterápia terápiás eredményeinek értékelése olyan szakmai fórumokon is érvényesült, ahol addig csak a farmakoterápiás szemlélet volt egyeduralkodó.
Oktatói tevékenységed átlépve az országhatárt Szlovákiában elindította a Rövid anali-
tikus pszichoterápiás  képzést, majd következett a marosvásárhelyi képzések sora. A Lindau-i
Pszichoterápiás Hetek programjában szeminárium vezető,  majd a nemrég Bécsben megala- kult Freud Egyetem előadójaként is elismerés övez.
Külön kiemelném a magyar pszichoterápiás képzési rendszer magas színvonalának
elismertetését nemzetközi fórumon. S ez az Európai Pszichoterápiás Szövetség (European Association for Psychotherapy). 1991-ben Te lettél a Szövetség első elnöke. Az azóta eltelt időszakban folyamatosan építed és ápolod jelenléteddel és munkáddal a nemzetközi kapcsola- tokat, melynek több, mint másfél évtizede e munkafolyamatban  szemtanúja vagyok.
Az EAP-ban betöltött funkcióidnak eredményességét a köz javára fordítottad, hisz egyre több magyar kolléga és szakegyesület folyamodhatott az ECP fokozat, azaz az Európai Pszicho -
terápiás Bizonyítvány minősítéséhez.
Szakmai közéleti tevékenységedet szintén fémjelzik, hogy Szakmai Kollégiumok valamint a MTA Pszichológiai Bizottságának tagja vagy. 1991-ben a Pszichoterápiás Tanács elnöke lettél, majd jelenleg is csak nevében változott, de szakmai céljait illetően változatlan Pszichoterápiás Tanács Szövetség elnökévé választottunk. 2014. decemberében a MOTESZ
Felügyelő Bizottságába választottak.
A díjak, melyek a felsoroltakat jutalmazták: MOTESZ díszoklevél, Pro Universitate díj 2014-ben, majd szintén ebben az esztendőben a Batthyány- Strattmann díj.
S végül: ha megkérdezném, hogy pályafutását illetően mire a legbüszkébb, a válasz azt
hiszem az lenne: „Tündérhegy megmentése”.
2007-ben az OPNI megszűnésekor megkérdeztem: ”Mond János mi lesz Tündérhegy
sorsa?” S ő azt válaszolta: „ Tudod, ha az ember álmodik, álmodjon nagyot!”
Hát igen. Így lett, sikerült.
Kívánva további  munkádhoz egészséget, energiát, és sok örömteli szakmai pillanatot
gratulálok sok szeretettel:

Budapest, 2015. január 25.                                                   Vértes Gabriella

Harmatta János: Válasz az Oláh Gusztáv díj átvételekor

Köszönöm a megtisztelő díjat, sok ilyen díj átadásánál voltam jelen, de most mégis más, hogy én vagyok az érintett. Nagyon köszönöm Neked, Vértes Gabriella, a szívhezszóló méltatásodat.

Egy életmű díj mindig alapot ad arra, hogy az ember végiggondolja pályafutását, főbb állomásait, kudarcait, feladott elképzeléseit és sikereit, örömeit egyaránt.

Nagyon szerencsésnek vallom magam, hogy a hivatásom és az egyik hobbim egybeesik, öröm így dolgozni és a munkában megújulni.

Én neurológusból lettem pszichoterapeuta és pszichiáter, életutam maga is a Vándorgyűlésünk címének értelmében a Szinapszistól a Szintéziség terjedő ívet, mely Vándoegyűlésünk névadó témája is, járta be. Ma is azt gondolom, hogy elkötelezett pszichiáternek lenni az egyik legszebb orvosi hivatás, mert minden eset más, és a közvetlen élettel és társadalommal van kapcsolatunk. És érdemes tenni a pszichiátriáért.

Szakmai életemnek négy területe van, amely összefonódik egymással: a Tündérhegyi Osztály, a Tündérhegyi Pszichoterápiás Képzés, a Pszichiátriai Társaságban végzett munkám és az egyetemi oktatás.

Mindegyik területen hosszú évtizedeket töltöttem el, és tudatában vagyok annak, hogy az elért eredményekben osztozom mentoraimmal, munkatársaimmal, támogatóimmal és kritikusaimmal.

A Tündérhegy megalapításában Hidas Györggyel, Szőnyi Gáborral és Ajkay Klárával osztozom, köszönöm nekik a közös munkában és szellemben töltött éveket, kölönösen a Hidas Györggyel eltöltött 20 szakmai évet. Köszönöm a Tündérhegyen dolgozó kollégáknak a közös szellemiséget és különösen a jelenlegi munkatársi teamnek a kitartását és megújuló képességét, ami nélkül minden koncepció csak elmélet maradna. 

A Tündérhegyi Képzésben a képzők oldaláról esősorban Bagotai Tamást, Bokor Lászlót, Horváth Klárát, Juhász Angélát, Lőrincz Zsuzsát, Mészáros Juditot és a szegedi képzésünkből Kassai Zsuzsát emelem ki, de mindazoknak is köszönet, akik az elmult 28 évben oktattak nálunk és pszichoterapeuta generációknak adták tovább készségeiket. És köszönöm tanítványainknak, akikkel olyan jó újra meg újra a szakmában találkozni, mindazt, amire ők tanítottak minket, mindig serkentve az újra, a fejlődésre.

Az MPT tekintetében külön köszönöm éppen Szegeden, Szilárd professzor úrnak, hogy annak idején 1990-ben engem vett maga mellé a második elnöki pályázatában és vele és Janka professzorral együtt készülhettünk a megmérettetésre. Köszönöm Füredi professzor úrnak, hogy 20 évvel ezelőtt Bitter professzorral egy párba állított bennünket és ez egy nagyon gyümölcsöző munkakapcsolat kezdete volt és az MPT életében a biológiai és a pszichoterápiás irányzatok olyan együttélését hozta, amelyből mind a két fél profitálhatott. Én személyesen is nagyon sokat köszönhetek biológiai pszichiáter kollégáimnak, barátaimnak, akiktől sokat tanulhattam, hogy csak Rihmer Zoltánt, Németh Attilát, Janka Zoltánt vagy Bánki M. Csabát említsem, de a névsort lehetne sorolni tovább is.  

Főtitkárként köszönöm elnökeimnek, Bitter, Szűcs,  Tringer, Túry professzoroknak, Németh Attila főigazgatónak azt a jó feladatmegosztásos munkakapcsolatot, amely az MPT életében is egy fontos korszakot jelentett. Köszönöm a támogatásukat, tanácsaikat és útmutatásukat. Egyetérő támogatásuk nélkül ez a szakasz nem lett volna sikeres. Köszönöm a két főtitkár-helyettes, Lehóczky Pál és Molnár Károly segítségét, akikből később az MPT főtikárai és elnökei lettek. Külön köszönöm Horváth Szabolcs volt pénztárosunk évtizedes gondos munkáját és Turjányi Katalin titkárságvezetőnk mindenre kiterjedő figyelmét és gondos hozzáállását. Tapasztalatuk és segítségük nélkül az én munkám sokkal nehezebb lett volna.

Az egyetemi oktatásban Popper Péter és Kopp Mária professzoroknak köszönöm az évtizedes segítséget, amit a német nyevű oktatásban részükről tapasztaltam. És köszönöm Tomcsányi Teodóra és Dávid Beáta professzoroknak, hogy jelenlegi egyetemi tevékenységemet támogatják. Bitter professzornak és Janka professzornak a közös szakvizsgabizottsági munkát köszönöm.

Szükségszerűen ennyi tevékenység hátrányokkal is jár. Lehetett volna több közlemény, írásmű, ha mindezt nem, vagy nem ilyen intenzítással végzem. Van még továbbvinni és pótolni való. Nem mindent sikerült megvalósítani és követtem el hibákat is, amiből tanulnom kellett.

Örülök, hogy a Magyar Pszichiátriai Társaság kompetens vezetőkkel halad tovább az útján és tiszteletbeli elnökeként feladatomnak tartom, hogy segítsem a munkájukat.

Feladatomnak tekintem a fiatal kollégák képzését, támogatását, hogy pályájukban, ismereteikben haladjanak meg bennünket és legyenek sikeresek a betegeik javára.

Mégegyszer köszönöm a megtisztelő életmű díjat.